Unser Abenteuer - Südostasien für 7 Monate

Fähre

Von Banyuwangi setzten wir mit der Fähre in etwa einer Stunde nach Gilimanuk auf Bali über (für 6.000 IDR p.P. - etwa 40 Cent).
Dort angekommen wollen wir einen Minibus nach Banyuwedang nehmen. Wir wussten, dass diese Strecke 40.000 IDR für uns beide kosten sollte - uns werden die Tickets für 100.000 IDR angeboten. Etwas genervt handeln wir immerhin auf 60.000 IDR runter. An das Handeln müssen wir uns noch gewöhnen - es ist verständlich, dass bei Ausländern versucht wird, mehr abzukassieren, da diese die Preise nicht kennen und in den meisten Fällen mehr Geld haben als die Einheimischen.Trotzdem fühlt man sich manchmal einfach verarscht.

Banyuwangiból átkompoztunk egy óra alatt Balira, Gilimanuk kikötőbe (6000 IDR tehát kb. 40 Cent euróban). Miután megérkeztünk a helyi minibuszokkal akartunk továbbmenni Banyuwedangba. Tudtuk hogy kettőnkre 40000 Rp a jegy, mégis 100000-ért akarták nekünk eladni mivel ki akarják használni, hogy a Turista tudatlan és sok a pénze. Nagy nehezen lealkudtuk 60000-re, de még így is többet fizettünk mint a helyiek, kicsit átverve éreztük magunkat...megint. Még gyakorolnunk kell az alkudozást.

Banyuwedang

In Banyuwedang angekommen verbringen wir eine Nacht im Mangga Indah Menjangan Homestay, dessen Besitzer kein Englisch spricht (also wirklich nicht - er hat das Wort "Passport" nicht verstanden) und es kein Internet gibt... Quasi Schwierigkeitsstufe zwei
Wir ziehen also gleich los, um für die nächste Nacht eine andere Schlafgelegenheit aufzutun. Was für ein Glücksfall, wir finden das Guesthouse Tuke Menjangan
Inklusive Pool und sehr nettem Besitzer
Am nächsten Morgen ziehen wir gleich um, mieten einen Roller (Kristóf fährt zum ersten Mal und Loni sitzt zitternd hinten drauf ) und fahren zum "White Sandy Beach". Nach einem kleinen Sturz auf der steinigen, rutschigen Piste kommen wir auch sicher an
Am nächsten Tag möchten wir im nahe gelegenen Bali Barat Nationalpark trekken. Für diesen wird ein Eintritt von 200.000 IRP verlangt - ein 2-3 Stundentrekk hat für uns mit Guide (der laut Vorgabe zwingend erforderlich ist) 750.000 IRP gekostet und unserer Meinung sein Geld nicht wert. Der Guide war zwar gut und hat einiges über die Flora und Fauna erzählt. Jedoch war der Trek an sich einfach nicht gut - wir sind eine Stunde an Mangrovenwäldern entlang und eine weitere Stunde durch Monsunwald gelaufen. Bis auf einige interesssante Pflanzen und schwarze Makaken war das nicht wirklich sehenswert.
Abends fand in der Nachbarschaft unseres Homestays eine hinduistische Zeremonie statt - anlässlich eines drei Monate alten Babys. Ab diesem Zeitpunkt darf das Baby den Boden berühren und bekommt seinen Namen. Diese Zeremonie dauert mehrere Tage und ist begleitet von Musik, Tanz und Arrak (Palmweinschnaps). Ein Tanz wurde mit dolchähnlichen Schwertern getanzt, welche die Tänzer in "Trance" in rhythmischen Bewegungen gegen sich selbst richten.

An diesem Abend wurde sehr deutlich, wie anders die Stimmung auf der hinduistischen Insel Bali im Vergleich zum muslimischen Java ist. Die Balinesen feiern ständig Zeremonien für alle möglichen Anlässe - allein für Babys gibt es acht verschiedene Zeremonien, welche bereits vor dessen Geburt beginnen. Da die Balinesen meist nicht nur zu den Zeremonien in ihrer Familie eingeladen sind, sondern auch bei denen der Nachbarschaft, kommen sie schonmal in Feierstreß

Nach zwei entspannten Nächten in unserem Homestay wollten wir Bali auf eigene Faust erkunden. Da wir möglichst unabhängig und flexibel reisen wollten, haben wir uns ein Auto für eine Woche gemietet. Nachdem uns das Auto vor die Haustür geliefert wurde, sind wir noch kurz in den Pool gesprungen. Diese Erfrischung hat uns auf die Idee gebracht erstmal nur eine Tagestour zu machen und eine für eine weitere Nacht in das gleiche Homestay zurück zu kehren
Unsere Rundfahrt führte uns entlang des Küstenhighways im Norden, bei kurzen Zwischenstops haben wir uns den hinduistische Tempel Pura Pabean und den buddhistischen Tempel Brahma Vihara Arama angeschaut. Anschließend ging es weiter südlich Richtung Manduk: dort sollte uns eine kühle Berglandschaft und die schönste Autotour Bali’s erwarten. Es war kein leeres Versprechen: durch ewige, steile Serpentinen sind wir auf die Berge gestiegen, in deren Tälern sich wunderschöne blaue Seen ausbreiten. Auf dem Rückweg durch Singaraja haben wir an der Küste angehalten und einen bezaubernden Sonnenuntergang mit Fischerbooten im Hintergrund genossen.
Am nächsten Tag verließen wir Banyuwedang endgültig und haben uns das Fischerdorf Amed als Ziel gesetzt. Nach Singaraja haben wir spontan entschieden, dass wir einen Abstecher zum Gunung (Berg) Batur machen, an dessen Fuß ein riesiger See zum Entspannen einlädt. Wir überlegten eine Nacht dort zu verbringen und eventuell den Berg zu erklimmen. Als wir den See erreicht hatten, mussten wir allerdings leider feststellen, dass die Unterkünfte relativ teuer und viele Einheimische auf Touristenjagd sind. Nach kurzem Überlegen waren wir wieder auf dem Weg nach Amed. Zuerst haben wir eine Abkürzung über den Berg versucht, die Straße war aber so steil und löchrig, dass das Auto bereits nach 10m gescheitert ist und ungefragt den Rückweg angetreten ist. Wir also wieder runter vom Berg, dafür blieb unser Adrenalinpegel noch eine Weile oben

Banyuwedangi első éjszakánkat a Mangga Indah Menjangan Homestay-ben töltöttük el ahol a tulajdonos semennyire nem beszél angolul és még internet sincs szóval duplán nehéz ügy. Rögtön el is indultunk a városba másik szállást keresni és nem is sokára ráakadtunk a Tuke Menjanganra ahol a kedves tulajdonos és az ízléses szobák mellett egy medence gondoskodott a jó hangulatról. A következő reggel rögtön át is költöztünk majd robogót béreltünk (Kristóf először vezet robogót ) hogy lemenjünk a "Fehér homokos" tengerpartra. A Köves-mocsaras kaptatón egy kissebb bukás után egészben meg is érkeztünk.
Másnap a közeli Bali Barat nemzeti parkba mentünk túrázni. Ezért egyből 200.000 Rp-t elkérnek csak a belépésért és a 2-3 órás gyaloglásért 750.000-be került a túravezető, akit a hivatalos leírás szerint kötelező felbérelni. Szerintünk nagyon nem érte meg. A vezetőnk ugyan jó volt mesélt sokat az élővilágról, de egy kis gyaloglásért a monszunerdőben és a mangroove-mocsárban néhány fekete majomért ki nem adnánk ennyi pénzt.
Este ellátogattunk a szomszédba ahol egy hindu ceremóniát tartottak egy három hónapos gyerek tiszteletére. Ugyanis ebben a korban teheti a gyermek először a lábát a talajra és kapja meg a nevét. Ez az ünnep több napig tart, táncokkal zenével és rengetek Arakkal (Pálmaborpálinka) kísérve. Az egyik táncot Kris-kardokkal járták és a transzba esett táncosok (főleg nők) saját szívüknek szegezték a pengéket. Ezen az estén tudatosult bennünk hogy mennyire más a hangulat a hindu balin mint a muszlim Jáván. A Balinézek folyton ünnepelnek, mindenféle alkalomból, egyedül az újszülöttekhez kötődően legalább 8 ünnepük van. Ráadásul nem csak a családtagokat hívják meg hanem a szomszédságot is, így könnyen ünnepi stresszbe kerülnek

Két pihentető éjszaka után, saját szakállunkra akartuk Balit fölfedezi. Mivel relatív függetlenül és rugalmasan akartunk utazni, autót béreltünk egy hétre. Az autót az ajtónk elé szállították ki, és mielőtt elindultunk volna, csobbantunk egy utolsót a medencében. Ez a frissítő lubickolás meggyőzött minket arról hogy még egy éjszakát maradunk és aznap csak egy körutazást teszünk a kocsival.
A körút első szakasza az északi főúton haladt végig direkt a tengerparton remek kilátással. Kisebb megállókat iktattunk be a Pura Pabean hindu és a Brahma Vihara Arama buddhista temlom megtekintésével. Ezután lekanyarodtunk délnek Manduk felé, ahol bali legszebb Autóútja vezet keresztül hűvös hegyvidékeken. Nem volt ez üres ígérgetés: végtelen, meredek szerpentineken felkúsztunk a hegyekbe, melyek völgyeiben kékvízű, gyönyörű tavak terülnek el. A visszaúton Singaraján keresztül megálltunk a tengerparton és végignéztünk egy csodás naplementét, halászcsónakokkal a háttérben.
Másnap véglegesen elhagytuk Banyuwedangot. Célul Amedet, a kis Halászfaluegyüttest tűztük ki. Singaraja után spontán elhatároztuk hogy kis kitérőt teszünk a Batur vulkánhoz minek lábánál egy hatalmas tó terül el. Egy éjszakát akartunk ott tölteni és esetleg a hegyet megmászni. Sajnos mikor odaértünk hamar kiderült hogy a szállások nagyon drágák és az összes helyi turistavadászaton van. Kis eszmecsere után megint úton voltunk Amedbe. Előszöl egy útlevágással próbálkotunk a kráterhegyen keresztül, de az út olyan kátyús és meredek volt hogy az autó kb. 10 méter után fölmondta a szolgálatot és akaratlanul elezdett lefelé csúszni. Tehát mi a hegyről le, az adrenalin szintünk viszont föntmaradt még egy darabig [/k]