Unser Abenteuer - Südostasien für 7 Monate

Nach dem heißen Kuala Lumpur haben wir den beliebten Abkühlungsort der Einheimischen und der früheren Kolonialherren aufgesucht: die Cameron Highlands.
Dank ihrer Höhenlage (durchschnittlich 1500m) herrschen hier kühlere Temperaturen, welche einen angenehm erfrischenden Aufenthalt ermöglichen und den Briten den Anbau beliebter Kulturpflanzen, z.B. Tee und Erdbeeren schon im 18. Jahrhundert ermöglichten.

Von der Kolonialzeit sind nur noch die im Tudor-Stil gebauten Gasthäuser und die Plantagen übrig, trotzdem bietet die Region einige spannende Aktivitäten wie einen Besuch einer der Erdbeerplantagen, Wandern durch einen echten "Cloud Forest" und die Teeplantagen. Für den Gaumen findet man leicht etwas Leckeres auf der Hauptstraße von Tanah Rata

Wir haben zwei Nächte in Tanah Rata im KRS Pines Guesthouse verbracht: am ersten Tag haben wir die Ortschaft erkundigt und einen kleinen Spaziergang durch den Nebel absolviert
Am zweiten Tag sind wir nach Brinchang umgezogen. Dieses kleine Dorf liegt nur etwa 10 km von Tanah Rata entfernt; für die meisten Touristen ist es Ausgangspunkt für verschiedene Trekkingtouren.
Trotzdem ist es nicht ganz einfach dort hinzukommen:
es gibt keinen öffentlichen Verkehr, und man kann nur im seltensten Fall einen Scooter mit Automatikschaltung mieten. Den wenigen Taxifahrer ist es bewusst, dass sie so ziemlich die einzige Möglichkeit für den Transport darstellen und sie nutzen es dementsprechend aus. Wenn man sich mit Halbautomatik-Rollern nicht auskennt, kann man noch versuchen per Anhalter zu reisen, was auch ganz gut funktioniert. Wir haben letztendlich einen netten Taxifahrer gefunden, der uns für einen fairen Preis zu unserem Hotel in Brinchang gebracht hat.

A forró Kuala Lumpur után a helyiek és a korábbi gyarmatosítók kedvelt hűsülőhelyére mentünk, a Cameron magasföldekre. Az egész felföld kb 1500 méter magasan fekszik és az alacsonyabb hőmérséklet lehetővé teszi a frissítő pihenést és már a 19. században alkalmassá tette a helyet a britek számára kedves tea és eper termesztésére.

A koloniális időkből mára csak egy-két tudor stílusú vendégház és az ültetvények maradtak meg, de a hely így is kínál elég lehetőséget túrázásra a Köderdőkön és teaültetvényeken keresztül, vagy egy kis epercsemegére valamelyik farmon. Az éhezők elég fincsi éttermet találnak Tanah Rata főutcáján.

Az első két éjszakát a KRS Pines Guesthouse-ban töltöttükTanah Ratában. Első nap felfedeztük a környéket és megejtettük első sétánkat a ködön keresztül.
A második napon átköltöztünk Brinchanga a mindössze 10 km-re fekvő faluba amit a legtöbb turista kiindulópontnak használ túrázáshoz.
Mégsem könnyű eljutni ide. Nincs tömegközlekedés és szinte lehetetlen automata váltós motort bérelni. A taxisofőrök tehát tudják, hogy ők jelentik az egyetlen lehetőséget és ezt ki is használják.
Ha nem tudsz motorozni, meg lehet próbálni stoppolni is, általában összejön a dolog.Mi végülis összefutottunk egy rendes taxissal aki fair áron elvitt minket a hotelünkbe.

An unserem letzten Tag in den Cameron Highlands wandern wir durch den Nebenwald um den höchsten Berg in der Gegend, den Brinchang, zu erklimmen. Nachdem wir gut gefrühstückt haben, begeben wir uns auf den Weg. Es dauert nicht lange bis wir uns mittendrin in einem echten Cloud Forest befinden. Allmählich wird der Weg immer steiler. Und dann beginnt es zu regnen, was den Pfad zu einer rutschigen Piste verwandelt. Kurz vorm Gipfel geht es fast senkrecht und nur mithilfe von befestigten Seilen weiter. Leider konnten wir anschließend nicht mal eine Aussicht genießen, da der Gipfel mit einer Radiostation vollgebaut ist. Nach einer kurzen Pause ziehen wir in der Hoffnug auf leckeren Kuchen und Heißgetränke in Richtung der Boh Teeplantage los.
Dort angekommen finden wir genau das und noch eine wahnsinns Aussicht vor
Sehr zufrieden möchten wir schnell nach Hause und begeben uns auf die Suche nach einem Taxi. Pustekuchen, gibts nicht. Wir beschließen unser Glück als Tramper zu versuchen und laufen schonmal in die richtige Richtung. Und tatsächlich, schon das zweite Auto nimmt uns mit. Witzigerweise hat der Fahrer außer uns auch schon eine fünfköpfige Familie aus Irland mitgenommen. Sehr froh kommen wir endlich in unserem Hostel an und fallen total erledigt ins Bett!

Az utolsó napunkon át akartunk vágni a ködös erdőn és föl akartunk mászni a környék egyik legmagasabb csúcsára a Brinchangra. egy kiadós reggeli után nekiindulunk a hegynek. Nem ttartott sokáig míg belekerültünk a tejfölfehér ködbe. A csapás egyre meredekebb lett. Aztán elkezdett esni és az ösvény hamar egy csatakos csúzdává változott. A csúcs elött nem sokkal szinte merőlegesen vezetett az ösvény és csak a felszerelt kötelekkel lehetett feljutni. Sajnos nem tudtuk a kilátásban élvezkedni mert a tetőt egy nagy radarállomás foglalja el. Egy kis szünet után elindultunk lefelé a teaültetvényekre abban a reményben, hogy csurran csöppen egy kis sütike és valami meleg ital.
Mikor odaértünk pontosan azt kaptuk amire vágytunk plusz egy gyönyörű kilátást. Ezután a lehető leggyorsabban és legkényelmesebben akarunk hazajutni ezért taxit kerestünk. Természetesen egy sincs, csak nagyon drágáért, ezért inkább megpróbálkozunk stoppolással és pár percen belül már egy pickup platóján ülünk egy másik ír stoppos család társaságában. Ìgy elégedetten érkeztünk meg a hotelhez és hullafáradtan estünk az ágyba.